Álomból szőtt takaró 
 az ágyamon fekszem 
 mindegy hol vagyok már 
 csak az éjszaka ölel magához 
 és szitáló hangulatok járnak táncot 
 pattanás előtt az idegszálaimon 
 álmaim körül szemhéjam mögött 
 lehunyni őket vétek lenne 
 hisz a nap ágyán a fáradt test 
 a bíbor alkony paplanján kezdett 
 végtelen vándorlásán elveszíthetne 
 fülembe távolról szüremkedő 
 asszonyi vágyódás hangfoszlányai hullnak 
 tompán belesimulnak idegpályáimba 
 süpped a remény és ébred a vágy 
 valahol csapokból csobogó cseppek 
 vágyálmaink éjszakáján táncot járnak 
 s a szellők összetúrt hajkoronádba 
 tavakat ágyaznak csobogók románca 
 mulasztja magányos éjszakáimat 
 a hozzámérő hangok emlékek  illataid 
 türemkednek ki tudatomból 
 a lelkem kérgesedő felszínére 
 mintha színeid lennének és muzsikád 
 varázslatos fondorlat a félájult álmodás 
 rosszul megvágott moziként cikázó emlékképek 
 fel-feltörő képdarabok rajzolják az új világot 
 pompázó képzetekben fürdőző talányok 
 álombuborékok kergetőznek szétpattannak 
 és újjáélednek a nagylányos fájdalmaidban 
 a mindenségen át látom felém közeledsz 
 mint minden magányos éjszakámon 
 most is hozzám hajolsz megölelsz 
 s illatoddal mosolygós szemeddel lengsz körül 
 tavaszillatod van és szerelmes asszonyé 
 körülöttünk éledezik a tavaszi mező virágaival 
 az illatozó forró ölelés a kéjes vágy 
 a mezei virágok kibuggyanó 
 szárba szökő bimbója kitárulkozik 
 s szerelmét fogadja ölébe 
 ajkaid mosollyá rezdülése hordozza nekem 
 a boldogság pillanatait 
 és szerelmes melegségét 
 kikeményedett barna szemedben 
 a szenvedés csillogása mint tenger hullámzása 
 és benne vannak vágyaink és álmaink 
 mindenhol mikor a csillagokon ugrálsz 
 és a hajnali ébredést 
 a meg-megcsillanó kelő napot 
 már nem is kívánom mert mind te voltál 
 de már a fény árnyékos oldalán 
 s onnan csak gondolataid vibrálása ér hozzám 
 az ébrenlét határán mikor találkoztunk 
 egymás fényében nem a napéban 
 hogy az összeolvadt színeiben 
 találjunk rejtett otthonra 
 ahonnan türelmetlenséged sem vihet 
 hiába indulnál folyton hiszen szerelmed 
 ideköt hozzámköt belémköt 
 és az ébrenlét határán álmodj velem 
 szebb napokat holnapot 
 hogy az álmainkból szőtt takarónk 
 az ébredés után is az maradjon