Ülj ide mellém
- Jeszenyin nyomán
kedvesem ülj ide mellém ülj csak le
hogy barna ábrándos szemedbe bezárva
figyelhesselek csak alámerülve
a szívemben keltett viharok hangjára
mint aranysárga őszi gabona áldás
szép fürtjeid szélben lebbenő barnulása
hullott megváltásként fejemre
a semmirekellő naplopóra
apáim földjét régen elhagytam
a mezők legelők és sűrű erdők
gyerekkorom hogy besimuljon
egy városi elvadult messzeségbe
minden otthagyott kertre nyárra
már alig emlékezhetem
hogy a patakparti békák brekegése
verselésem átszellemült múzsája
ott is éppen ilyen az ősz
kézként meredő ágaikkal néha
kopogtat ablakunkon egy juharfa
mintha eltűnteket keresne
régen átsétáltak már e világból
egy másikba útjukat ezüst hold
vezette a kereszt fejfákon
vendégek mi sem lehetünk ott
minden gondunkon bajunkon túljutva
ott lelhetünk békességet végre
s a dombokon vezető út hullámzása
nyújt vigasztalást az élőknek
kedvesem ülj ide mellém ülj csak le
hogy barna ábrándos szemedbe bezárva
figyelhesselek csak alámerülve
a szívemben keltett viharok hangjára
