Mindig csak annyit
szeress csak egy kicsit
csak annyira
hogy érezni merjem
amint érted lélegzem
s a nap is felkél
nemhiába ontja melegét
álmodozó lelkünkre
(látod talán a tavasz megint kimarad)
látni szeretném szemedben a régi lángot
(hogy lobogott) s benne talán magamat
s azt az ifjúkori álmot
hogy mi majd felforgatjuk a világot
eggyé leszünk
mikor a hajnalok kibújnak
a sötétség bugyrából
s addig leszünk
amíg a lüktető élet
és a megnyomorgatott lélek fájdalmai
csak belülről nőnek
szeress is addig
mindig csak egy kicsit
hogy lásd mennyire félek
hogy egyszer váratlanul
a semmi hétköznapok kirabolnak
kincsemet veszik el tőlem
s magaddal viszed álmaimat is
és kietlenné teszed számomra a világot
az álságos mindennapokban
kívánom csak azt hogy szeress
szeress mindig egy kicsit
mindig csak annyit
hogy kettőnk álmait
összeolvadt szívünkben
láthassam csak
