Séta után
rád gondolok
mikor dördül az ég
és az eső elől menekülő szél
a házunkban reked
sokszor megyek céltalan
hosszú sétákra
ahol ősz elejei csend borít
minden kegyhelyet
a kémények füstje is visszaszáll
ahol lebeg sötét ül a tájra
s az éj leve kicsordul
meddő gyümölcsfák várják
a megtermékenyülést
talpfák között kavics zörög
a közelgő vonat fénye remeg
a végtelen pár felett
átlátok mindenen
bár senkim sincs
s mert te sem vagy
a senki is
csak te lehetsz
nekem
