Karjaid közt
életem csupa álmodás
karjaid közt lebegek
helyeseltek az égiek
úgy kellett hogy rádtaláljak
véletlen nem nagyon lehetett
keverj új színeket magunknak
és fessél újból képeket
rajzolj akár magunknak
egy új világot álmokat
ahol boldogság telepszik
a szíveinkbe mégha köröttünk
háborúk ontják magukból
a tüzet bánatot de a mi békénk
ezen a földön szétterül
rajzolj nekem szivárványt is
magányos bánatomon átívelő hidat
hogy átmenjek hozzád
szerelemtől lázas éjszakákat
vágyakat mint vadul vágtató lovat
varázsolj alá csókokat
és egymást ölelő szíveket
közben kusza szavakból
elejtett félmondatokból
gyúrok neked verseket vallomásaimat
neked adott életemről
rímtelen muzsikaszó kíséri
a megtűzdelt szóhalmokat
de te szeress majd akkor is
ha már nincs is mit szeressél
de kitartó ragaszkodással állhassak
eléd egyenesen tükörképemmel szemben
és te csak áss egy nagy gödröt
hogy abba dobjunk majd
minden rosszat és bánatot
a felejthető múltunkat
s a gödör szélén a kiszórt kacatokat temetve
tárt karokkal várjuk a jövőt
a miénket mindent csak a jót
s az édes álmodás közben
bár már kevés az időnk
azért szüljél csak nekünk
kiteljesedő közös holnapot
egy új esélyt és fogd a kezem
s a kitavaszodó vágyaimat hálámmal
az öledbe borítom
gyengéden elrepülünk minduntalan
újra és újra ...