Tarkód mögül
este mikor már kialszik a tűz
s az aznapi gyötrő fáradtság
hajt az álmodás karjaiba
s mint kiflik görbülünk egymáshoz
az éjjeli ábrándozás mámorával fűszerezett ágyamon
s mintha már a nyomasztó
forró nyár lobogna át az ablakon
a nyakadra s tarkódra nyomott
apró csók alkalmi tolvaj zsákmánya
a csillagtalan ég alatt
pettyeket szült pók
csendben szőtt hálóját
szerelmünk takaróját
teríti ránk álmaink jótevője
