Pislákoló gyertya fénye
pislákoló gyertya fénye
szelíden aranyoz
dermedő szobám falán
érzem a láng illatát
s kavargó füstjében
álmodozva nézem
életből merítő szemed
a gyertyaláng sercegése
vezeti kezem mikor
örömre éhezett lelkem
hozzád viszem
mint papírra sercintett vallomásokat
az életről a vágyakról
a gyertyaláng kavargó füstje
könnyezte szemem sarkából
kidörzsölve minden bánatomat
a világ szemébe dobom
ajkad mosolyra görbülő sarkában
merengő szépséged csodálom
kővé meredten idézem
sorban a múltam
és bár fázva álmodok
s a gyertyaláng fénye szította
belső lobogással
lángra gyúlva bódulok
asszonyos illatodban vergődök
el is merülök félőn
gyönyörrel túrom ujjaimat
hajad holdtól festett éjszínébe
s gyönyörbe ájultan veszek bele
1003
