Vágylak vágyhatok
fényképedet nézem
itt áll az asztalon
az a Madonnás gyönyörűség
csodálkozó nagy barna szemeiddel
nézel rám
kérdőn
s írok sokat csak neked
mindig Rád gondolok
s vágylak minduntalan
vágyom érinteni tested
vágyom megfogni a kezed
vágyom látni az arcod
vágyom a pillantásodra is
a szemedet mindig itt látom magam előtt
s vágyom hallani a hangod a csilingelőt
vágyom a simogatásod
és kívánom a csókod
kívánom az ölelésed a szorításod
s vágyok mindent mi Te vagy
neked szeretnék megírni mindent
neked adni oda azt ami én vagyok
és szeretnélek csak úgy magamhoz szorítani
szeretnék a füledbe szerelmet suttogni
és szeretném ha mindig csak mi lehetnénk
együtt egymáséi és
csak a mámor
a boldogság lenne a miénk
és mindenkor csak rám nevetnél
de kezedért nem tehetek semmit
dühönghetek ordíthatok
tehetetlen vagyok
ilyen a sors hajthatatlan
én meg csak firkálgathatok írogathatok csak neked
mindent azt hogy szerelmem most még töretlen
és türelmem sem fogy
mindig csak kívánva szeretnélek
megérinteni csókolni
egymáséi lenni
önfeledten boldogan
szerelmesen
… és már csak erre
vágyhatok
