Vágylak vágyhatok  
   
 fényképedet nézem 
 itt áll az asztalon 
 az a Madonnás gyönyörűség 
 csodálkozó nagy barna szemeiddel 
 nézel rám 
 kérdőn 
 s írok sokat csak neked 
 mindig Rád gondolok 
 s vágylak minduntalan 
   
 vágyom érinteni tested 
 vágyom megfogni a kezed 
 vágyom látni az arcod 
 vágyom a pillantásodra is 
 a szemedet mindig itt látom magam előtt 
 s vágyom hallani a hangod a csilingelőt 
 vágyom a simogatásod 
 és kívánom a csókod 
 kívánom az ölelésed a szorításod 
 s vágyok mindent mi Te vagy 
   
 neked szeretnék megírni mindent 
 neked adni oda azt ami én vagyok 
 és szeretnélek csak úgy magamhoz szorítani 
 szeretnék a füledbe szerelmet suttogni 
 és szeretném ha mindig csak mi lehetnénk 
 együtt egymáséi és 
 csak a mámor 
 a boldogság lenne a miénk 
 és mindenkor csak rám nevetnél 
   
 de kezedért nem tehetek semmit 
 dühönghetek ordíthatok 
 tehetetlen vagyok 
 ilyen a sors hajthatatlan 
 én meg csak firkálgathatok írogathatok csak neked 
 mindent azt hogy szerelmem most még töretlen 
 és türelmem sem fogy 
 mindig csak kívánva szeretnélek 
 megérinteni csókolni 
 egymáséi lenni 
 önfeledten boldogan 
 szerelmesen 
 … és már csak erre 
 vágyhatok