Most mint a csillagok
most mint a csillagok
úgy vagyok leszakadnék
az égről a virágzó rétről
s talán megint csak téged
vinnélek hosszú utamon
a mindenségből magammal
no nem mert ma zavar
a világ minden zaja
nem mert mint mindig
ma is csak téged viselhetlek
mikor hív a végtelen világ
s húz magába spirálvonalán
a semmi némasága
álmodón zuhanjunk
apró tehetetlen kődarabként
hogy hevítse az izzásig
körülöttünk az éjsötét levegőt
világítsa az a hajnal
kipattanását éjszakai álmából
és arcunkon érezhessük
az újabb szép napot
hordozó hajnalhasadás
frissítő leheletét