A holnap küszöbén
a holnap küszöbén állunk
életünk alkonyán
megszeppenve
a félhomályból integetnek felénk
de mi kézben a kéz csak állunk
félve valami csodára várunk még
magunk sem hisszük szerelmünk igazát
valószerűtlen szép mesekép ezért
egymásra nézni sem nagyon merünk
kedvesünk helyett nehogy más türemkedjen a képbe
elmondhatná már pedig a szemünk
hogy higgyük az egymásra találás valóságát
gyerünk tovább
kéz a kézben menjünk
az alkonyi félhomályban a fény mi legyünk
köröttünk állók rökönyödése mellett
minden láncunkat félelmeinket eldobáljuk
egymásra nézni
nem nagyon merünk még csak lopva
kiérdemelt kikoplalt múltunkat kinevetve
soha véget nem érőn összeforrásban
teljesedik későn jött szerelmünk
térdünket csapkodva az örömtől zokogva
öleljük egymásba a végtelen kielégülést
s a beteljesüléskor magunkra húzott
alkonypír a zabolátlan szerelemtorta
habzsolása a légszomj és az egybeolvadás
de mi csak állunk mozdulatlan
a holnap küszöbén tipródva
remegő szájjal egymásba fulladva
hisz beszélni sem enged a félsz...
