Ma sem úgy...
ma sem úgy gondoltam rád
pedig a langyos hajnal ébresztett
belül mégis azt éreztem
milyen kegyetlenül csíp
mar végig a testemen
talánha fagyott volna
még a telefon is néma maradt
elzárták a világok zaját
a maradékot meg gyötrődő szívem
szűrte át s csendes lett a világ
ma megint nem gondoltam rád
hiába éreztem bőrömön
forró leheletedet és hajad illatát
a tőled kapott jeleket szorongatom
s a gyönyörűen bimbódzó virág
kínzón fojtogat mintha övé lennék
s végtelenné lenne
bennem a szomorú világ
ma sem gondoltam rád
megpróbáltam inkább betemetni
a szívemig kapart árkokat egyengetni
kitörölni semmivé lett önmagamból
a megint rámtörő valaha kimondott
vagy nem talált szavakat
ma megint nem úgy gondoltam rád
pedig bőrigázva álltam a zokogó ég alatt
keserű könnyem keveredett az esővel
s így mosta végig széttört arcomat
ma sem gondoltam rád
pedig szoros ököllé borultak ujjaim
arcod simogatása helyett
hisz dacos büszkeséged képeddel
emelt erős falat álmaink közé úgy
hogy ma sem gondolhattam rád
pedig az est tőled kapott illata ölelt még
csendesen ahogy a tenyerembe hajtom
végigmosott arcomat pihentetve
s minden gondolatot összeszedve hogy
fejet hajtsak a szomorúság házában
de tudom holnap csak rád gondolhatok
hajnalban már mikor magamba szívom
a frissen főtt kávém illatát
és a hajad benne kavargó illatát
meg a fahéjt utánzó szobadíszekét
érzem hiányod kínjait mintha csak
ebbe a bódulatba márthatnám
mielőtt még szívemet mardosva
rátelepedne minden gondolatomra
1009
