Csend világa
csendvilága az enyém
és az érintés előtt lélegzetünket nehezítő
várakozó kimondatlan szóé
amint egy tétova kéz épp hajszálnyira
mint egy fehér vászonfelöltő lebeg
vállad meztelen vonala fölött
az álmos félhomály
megdermed akár negyven éve az idő
szemembe nézel
(hajnalig világos marad
s csak reggel vált újra sötétre
mikor már máshol leszel
így nem is tükröződhetsz benne sohasem)
mindig csak a szemembe nézel
kilesed lelkemet
a titkaimat
s közben álmaink tenyeremben forrósodnak
mindjárt mint mindig megérintelek
érezni akarom tested lüktetését
véredét vágyaidat
az örökkévalóságot veled
de csak ez a csend
az örök némaság vesz körül
(lehet itt sem vagy már
s ezért nem is érlek el sosem)
és titkok sem öveznek
még árnyékukat is letöröltük
a nélküled üressé lett szoba falán
csak kivetített emléked lebeg