Reggelek mámora
szeretem a reggeli szenvedélyt
a furcsa mohóságot mit ad
amikor még ágymeleg a tunya test
de a feltörő vágyak ágaskodnak
már úgy adnák át a bujaságot egymásnak
ahogyan a parti homok fogadja
a hullámzással jövő vízcseppeket
ölébe engedve szívja magába
a termékenyítő örömvilágot
álom és az ébrenlét határán vágyódsz
tested simul az ismerős mozdulatba
ahogyan karomba hajtod kívánó álmaidat
és a kéjes gondolat izzó valósága ébreszt
ilyenkor mindig szeretnélek szeretni
mint mikor álmainkban talállak
finoman és gyengéden adva magamat
akárha az elszökött idő rejtekét félteném
és ha lehetne ujjaink hegyével
a vágyak parázsló tüzével öröklétben
égetnénk egymásba font bőrünkbe
minden reggelek mámorát
