Halványuló alakod álmosító a koránkelés
de szeretem a hajnalt
mikor még utolsót
pislantanak a csillagok
de a galambok már turbékolnak
és látlak ahogy álmodsz
kócosan összetekeredve
és az álmodozásból én is felébredek
a pislákoló csillagfények
és a madárdal zenéje
megidézte hajnalonta
most is halványuló alakod
de a pirkadat elmosta a pillanatot
mikor csak megvillant alakod
szemedből pattanó szikraként
felrobbant megatonna álomkép
katakombába zuhanva
alakod lenyomata
s kijózanít reggelre …
1101
