Éjjelente                                                                                                                                
   
 éjjelente távolból hallod  
 a magány hegedűjét  
 hallod  monoton dallamát  
 játékát a létnek 
 ahogy a végtelenből jött csillagfénnyel 
 körbehinti  tereidet 
 arcodon megcsillan  
 a messzeségből nekedhordott mámor 
 s az evilági bujkálások izgalma  
 érezned kell már ahogy várlak 
 hívlak a világba hogy jöjj velem 
 1008