Éjjelente
éjjelente távolból hallod
a magány hegedűjét
hallod monoton dallamát
játékát a létnek
ahogy a végtelenből jött csillagfénnyel
körbehinti tereidet
arcodon megcsillan
a messzeségből nekedhordott mámor
s az evilági bujkálások izgalma
érezned kell már ahogy várlak
hívlak a világba hogy jöjj velem
1008
