Gondolat és tett
nézz rám
s megérezheted
már bennem is tűz lobog
s a kezem sem békaláb
de nélküled csak átlagos
szürke akárki vagyok
kell hogy megismerj
s tüzemben égj el
de azért félned nem kell
hisz elég hogy én
mindennél jobban
féltelek
mert inkább magamban
magamnak tartalak
míg hiúságom lakatja
kitart a holnapokban
csak akarj egészen
ne szégyelld vágyaidat
korunkban sem szégyen
a szerelem
lelkem agyam szívem ölem
nélküled nem lehetek
úgysem más csak
önmagam árnyéka
mert csak magamnak akarlak
ahogy mindig is akartalak
míg szívem kis darab cafat
utolsó kanyarba fordult
s az utolsókat remegi neked
érted kiáltja utolsókat
csak add mindig magad
kétségek nélkül
mégha minden
gondolat és tett
nem is sikerülhet
de kiérdemelt
jutalmunkat adjuk meg
végre mi magunknak
és megígérhetem
szerelmem zálogául
ha a lelkem s elvénült
testem porát mi marad
majd szél hordja szerte széjjel
de a szelek szárnyára lökött
karjaimban is
csak a te emléked
tarthatom
