Hajnal meséje
hajnal
már megint egy hajnal
mikor az ébredést
másként akartam
álmok rólad szóló álmok
édes könnyű percek
de a hajnal belekarmol
mert mellettem hideg az ágyad
álomképnek kellettem csak
hiába adtam oda már minden éjjelem
s a nappalt csak néha véletlenül
gyere vállalj legyél az életem
lángolón szerelmes
féktelen vágyaid ereszd el a végtelen felé
s éjjel is maradj nekem meg
csak nekem
hajnal
milyen szép a hajnal
mikor az álom
folytatódik nappal
álmok életre kelt álmok
nappalom az éjbe
többé sose karmol
újból meleg az ágyad
melletted én is ott fekhetem
őrült vagyok és fékezhetetlen
a szerelmed látod mit tett velem is
pedig boldogok vagyunk mindketten
köszönjük is a Mindenhatónak
s gyere kedves fogd meg a kezem
s a szíveddel ölelj át
sohase engedj el
hajnal
elsápadt fényével hozza
az ébredést és büntetést
a nem vállalt nappalra
álmok rólad szólók színesek
édes könnyű percektől
a gyötrelemig mentél
de a hajnal mindig belekarmol
ébredés után hideggé lesz az élet
büntetés is jobb ha nézhetlek
őrült szerelmem vaksága vágyódása
a rideg kietlen nappalok felolvasztása
adhatja testemet kezedbe
de ha nem kell ne törd össze
az álomképeket szét ne kergesd
maradjanak sárgult fényképed mellett
emlékké a végtelenre
hajnal
újra lassan derengő nappal
kakasszó kiveri az álmot
az ébredés letaglóz
álmok életre kelt valóság
takarja szemünket
Hogy ne lássuk
hol karmol a hajnal újra
az ágyad mellettem most még meleg
bele nappal fekszel-e vagy csak álmomban
ölelkezünk-e sötétből a fénybe
a túlsó partra átviszel-e ajkad szorításában
vagy nekem kell már itt maradnom
kiélvezni álmaim szerelmeit
téged és lelki szemeid
