Fénykép rólad
emlékezetembe vésődött
mozdulatod ahogy visszanéztél
csodálkozó harmatos barna szemeiddel
babonáztál és lábad mintha táncra emelnéd
rám nevettél
értetlenkedtek az emberek
Isten házának a kapuja
minek támaszkodtál
és alakod szélben libbenő hosszú hajad
nézésed csodálkozó szemeddel
örökké velem marad
