Álmaimban lettem boldog
az éjszakából mindig pont annyi marad nekem
hogy gondolataimból minden mást kisöpörve
eluralkodjanak rajtam a utánadvágyakozás kínjai
s szinte kibírhatatlan legyen
ez a ki sem érdemelt szenvedés
a sóvárgástól borzongó testem-lelkem
minden porcikám érted kiált
csak néhány perccel
akár egy pillanat töredékével is beérném
mint szomjazónak egy korty ital
legalább annyi nekem is elég lehet
csak érezhetném rózsaszirom finom igéző tapintásodat
forrósító simogatásod bőrömön
csak egy kis bíztató mosolyt láthatnék ajkaidon
hogy pilleszárnyú apró csókokkal
rajzoljam boldog ívelését a magaméra
vágytam magamba szippantani nő-illatod
márványszobor-szépségű arcod rezdüléseit érezni
ahogy mellkasomra hajtott fejed bőrömre égeti szerelmed
a rám feszített hullámzásod alatt
minden pillanattal erősebben feszít a vágy
hajszol űz s odavet karjaidba
amikor hirtelen felébredek
hisz te nem is vagy sehol
csak álmaimban lettem boldog megint