Életünké lett itt vagy megint
álmaimban
újra belesimultál mindennapjaimba
s ha arra gondolok
egyszer majd megint simogathatsz
egyszer majd megint csókolhatsz mert eddig még sohasem
felsikít torkomból a boldog magányos kettenlét
az évtizedes múltunk kétségbeesése
de most már vagy
most megint szerethetsz
szemed is ugyanúgy csilloghat ha rám nézel
és huncut nevetésed bohócos szeméthalmomon
már ott csillan barna szemed sarkában
a még ki sem mondott mondataimon
tudod álmunkban mindjárt egybeölelkezve
együtt kacagunk boldog önfeledten
itt érezlek most is
mellettem
pedig messze vagy még
szívemhez tapadó kis medálomhoz érő kezem vezette kezed
és az álmomból átjött csókod íze testembe vibráló boldogságot önt
le sem írhatom az érzéseimet a tiéidet
mik most könnycseppeimben koppannak a versespapíron
nem is tudom a betűket szavakba gyúrni
leírhatatlan a vonzalom
lenézek a cseppre szavakat dobálom halomba
bennük csillog szivárványszíneiben a kettőnk boldogsága
az odavetett mondatfűzérek könnyet csalnak a szemedbe
hosszú évek elégett vágyainak siralma sivársága után
ésszel nem is lehet elhinni
naponta ezerszer hallott suttogásainkat
örökké szeretlek vágylak
mindenemmel
te vagy az életem
én az életed
most érezzük a másik nélkül nem éltünk
nélküled nem is élhetek már
édes Istenem mondd el őszintén biztosan kiérdemeltem
hogy sok-sok év után így szerethessek hogy ennyire szeressenek
bűnös vagyok-e ha minden idegszálammal
azt szeretem kit szerinted nem szabadna
azt kibe ha keze lelkem akár hozzámér beleremegek
el nem küldhetem
nem is akarom
a lelkiismeret ha nyugtalan inkább ne is nyugodjon
mindketten nap nap után belehaltunk a vágyba
árnyékvilágunkban
egymással átélt ezer csodába
itt vagy mindig
igen itt akarlak érezni
fényképedről ahogy visszanézel
most is csilingel fülemben a nevetésed
s az átélt csodákból most is érzem ajkad puha selymét
amint végigcsókolja lelkem
bőrömön felejted leheleted ízét
egymást szorítjuk álmainkban
kapaszkodva mába a jövőbe az álmok valóságába
hangod rezdüléséből
leírt mondat halmazaid hangsúlyaiból
szavak nélkül is érezzük
életünké lett
szerelmünk
