Sodortál magaddal
tüzem vagy
általad lángolok
ereimben forró hullámok
csermelyként csordogálnak
vérem folyton lüktet
elég ha látlak
fényem vagy
jössz mész járkálsz lelkemben
érzem ott vagy mindenütt
gondolatok kettőnkről
nem csak lelkemet de testemet
rágják szerelembe
viharként jöttél hirtelen
lecsapva csak romokba döntöttél
kivirágzó életbe
fekszem nyüszítek karjaidban
dobogva jelzem minden vágyam
kínzó magányosodás melletted az életem
éltető vízként gyönyör ágyaként
lettél boldogságom öröklétben
nevetéseddel csörgedező szerelem
szavaidban kikavart muzsika a boldogság
románca az álmodás
szerelem lettél az ami voltál
kamaszkor ábrándja valósággá
eltűntél és váratlanul jöttél a semmiből
sodortál magaddal úgy hiányoztál
