Sokszor megyek le (nagyon sokszor megyek le a tóhoz)
nagyon sokszor megyek le a tóhoz
legalább az utca végére tudod
hogy még az akadályok sem tarthatnak vissza
mindig is megteszem napjában többször is
ha valamiért be kell ülnöm az autóba
útközben a tónál egy pillantásra akkor is megállok
figyelem a tavat nappal és ha eljön az este
amikor körben fények gyúlnak
de mindközött a legszebb a tihanyi világ
az apátság fényei a víz tükrén ragyognak
a csillagok is azért jönnek hogy megnézzék
az öncsodálat a víztükörben csak mellékes néhol
néhol még tavirózsák is lebegnek
a felszínen meg szitakötők
gólyák a vadkacsák és a hattyúk úgy fogadnak
mintha én is a közéjük tartoznék
a parti nádas horgászcsónakokat ringat
de hát itt semmi sem az enyém
mégis minden a csillagok a fények a madarak
a szélben ringó nádtenger és a visszaverődő fények
sem azok így közülük semmit nem is adhatok
de azt az érzést amit e látvány az illat a mikrovilág nyújt
mint egy valóságos tündérkert talán igen
