Megőriztem érzéseimet
Megőriztem érzéseimet tisztán a mának és neked a szerelmet s
Ahonnan jöttünk egymás agyhullámain vakon vezetve a ki nem hunyó vonzalmat
Régen szemed pillantásával babonáztál örökidőkre magadnak emlékképpé égett
Orvosság ha kellett volna is igéző szemvillanásodra mindez hatástalan
Sértetlennek maradni kimondhatatlan áron negyven évnyi magányban
Záporoztak a lassan elúszó kényszerképek évek tőled
Sérült lelkekben emésztette magát az álmok álmodója rólad emlékarcodról
Utunkról szakadt sárguló madonna-arcú fénykép maradt csupán hűség gyanánt
Zord évek után vulkánkitörés éget új meséket bennünk
Szépeket ajándékokról mik lettünk egymásnak és a testi szenvedést is mert
Itt nekünk a megőrzött évtizedek hozták el a lelki boldogságot
Néhanapján azért érezném illatodat fognám kezedet és csókolnálak
Annyi szenvedés után a vágy ha találkozunk egymásba szorít
Kiáltjuk a világnak hogy szenvedésünk a szerelmünk
