Megőriztem érzéseimet   
 Megőriztem érzéseimet tisztán a mának és neked a szerelmet s 
 Ahonnan jöttünk egymás agyhullámain vakon vezetve a ki nem hunyó vonzalmat 
 Régen szemed pillantásával babonáztál örökidőkre magadnak emlékképpé égett 
 Orvosság ha kellett volna is igéző szemvillanásodra mindez hatástalan 
 Sértetlennek maradni kimondhatatlan áron negyven évnyi magányban 
 Záporoztak a lassan elúszó kényszerképek évek tőled 
 Sérült lelkekben emésztette magát az álmok álmodója rólad emlékarcodról 
 Utunkról szakadt sárguló madonna-arcú fénykép maradt csupán hűség gyanánt 
 Zord évek után vulkánkitörés éget új meséket bennünk 
 Szépeket ajándékokról mik lettünk egymásnak és a testi szenvedést is mert  
 Itt nekünk a megőrzött évtizedek hozták el a lelki boldogságot  
 Néhanapján azért érezném illatodat fognám kezedet és csókolnálak 
 Annyi szenvedés után a vágy ha találkozunk egymásba szorít 
 Kiáltjuk a világnak hogy szenvedésünk a szerelmünk