Nálad
üres kézzel indulok
hogy hiánytalanul hozzam el neked a reggelt
a sápadt gubók szokatlan virítását
az ébredő lilás fényben
a fekete madarak párosának közelségét
a szürke hunyorgást a fűszálak harmatcseppjein át
a híd utáni fordulóban a kamilla illatát
a víz folyását itt ott a lábam alatt
virágok méhet vonzó csöndjét
magányos fák pillantását
a frissen termett tájra
a mosolyt amely bölcsességből ered
a mosolyt amelyből szeretet árad
este hazafelé menet
a vállamon ül még a belőled áradó melegség
amely arcomhoz ért
s homlokom aljáról messze úsznak a hegyek
a vöröslő szélben a felhők is komorak
s én üres kézzel indulok
telisteli szívvel érkezem hozzád és
vittem a napot is meg estéből az éjszakát
a miénket kettőnknek
