Apró pont
apró pont a végtelenben a létem
mi már nem is az enyém
így a világot is
már csak egy apró tű
vékony fokán keresztül bámulom
álmatlan éjszakában velem virraszt
a készre leszabott élet
évtizedes falak közé ékelt vegetálás
a szemfényvesztések álomvilága
az álmodott szabadsághoz
hisz nincs is olyan
csak szinglinek nevezett élet
ami egy képzelet-fércelte kellék
a magány ellen mondják
de akkor én minek nevezzem
a neked adott de mással folyó létem
szabályok szabálytalan útvesztőiben
kijelölt az élet egyenese
melyen lépkednünk kell
szeretsz te is
féltesz is de félsz magad is
bénító idegméreg szerelmünk
de a saját véred hajtja a életet
s talán nem sorvadásra ítéltetett
a sziklányi lélek
a közös évek hiánya
nem pótolható
hisz oly rövid
az ember élete
