Hiába hív a vágy
szólít a vágy
nem mehetek
hozzád most nem
hiába hív a vágy
fényszórók villognak
kimondott ötleteim
záporozzák lelked
ellenállásod falát
győzik áttörni
de minek
mikor csak üres ideálok
zúdulnak rám
a kamaszkor óta keresett
elérhetetlenként volt életed
mert csak bennem éltél igazán
mint a szerelem ideálja
rejtélyes álom
mindig visszatérőn
de az úton valahol
megállt mindig az érintés
fétis imádattá fajult
imaként mormogott sóhajtás
volt csak a vallomás
a becsomagolt életek
hamis ígéretek szalmalángja
a nem-létező térben
mégis valami táplálta tüzed
körülötted hallgatnak
mint néma szószékek az emberek
mégis hozzám gyere közelebb
csak velem legyél
egy ember elégedetlen
a múltjával viaskodó
és menekülj hozzám
marjon cibáljon hangod
követelj magadnak
de néha nézz a szemembe
és köpj szembe az igazsággal
a kimondott vallomással
hisz szerelmed
mint meleg földbe ültetett
törékeny mag
mindig kikel
