Ma megint
ma megint
elindultam üres kézzel
a reggelért
hogy elhozzam neked hiánytalanul
elsápadt mákfejek szokatlan virulását is a hajnali szélben
az ébredő kékeslilás korareggeli fényben
a nagy fekete madarak közelségét
a fűszálakon kiviruló harmatcseppeket
a megcsillanó hunyorgásukat
a nyiladozó kamilla és pitypang keveredő illatát
a híd után a patak kikopott kanyarulatában a víz csobogását
a lábam alatt pattogó pitypangszárakról felszálló pihét
s a virágok méhet vonzó csöndes sóhajtását
a magányos integető fákról a szellő-zúgását
a frissen újratermő tájra
a bölcsességből eredő mosolyt
a szeretetet árasztót
este
hazafelé menet még nappali a meleg
a vállamra ül nyomja szívemet
s arcomhoz is hozzáért
homlokom alján ülőktől
szemeimtől elúsznak a hegyek
messze távolba
és az élénkülő reggeli szélben
vörösödőn komorak a felhők
de megint elhoztam ide
a reggelt
