Az első sétánk
néha még eszembe jut
az első sétánk az eldugott kis utcákon
néha még érzem ahogy hozza a szél
felém az illatod
néha talpam alatt érzem
ahogy a lehullott avar összeroppan
és kiontja magából a nyár melegét
ilyenkor elmormolok egy imát
a te teremtődnek hálaadót
amit egy életen át szeretnék hallani
néha csak egy látomásból jössz elém
az ablakból kilépsz
ilyenkor megfog az ismerős tekintet
s felolvadok benne
gyakorta élek a múltban gondolataimban
vágyódással utánad mintha látni akarnálak
és felébredek a valóság hideg padlóján
s csak az az érzés maradt meg belőled
és rólad az az elsárgult fénykép
és a kanyargós szűk kis utcák
Kivilágították már de a régvolt illatod
még ma is beteríti még a jövőt is ….
1009
