Együtt voltunk
együtt voltunk
mikor ránk tört az éj
izzó szenvedéllyel
ajkamon éreztem
ölelésed s ahogy
kiüt a mámor
megsemmisít
gyenge ellenkezés
feszíti a húrt
sóhajok őrülete
fülemben zengett
visszacsengett testedről
mindenütt őrület
ahogy vágyunk egybeforr
csak öleltünk önkívületben
telhetetlenül
egymásra csavarodva
álltuk a vihart
végtelen percekig
szerelmünk cseppjei
feltörő lávaként
forrázták vágyaink
hajad simogatásában
izgatón nyújtottad
a lávazuhatagot
s örömkönnyed
csillogása világította
boldog arcodat
a nyújtott perc még
egymásban
a beteljesült pillanat
magához ölelt végre
és itt érezhettelek