Veszített öntudatban
madárdal sincs már
meg napfény se
nincsenek meg már
a reggeli boldog pillanatok
őszies tél van csak köd hideg szél
s gömbbé formált rabszoba
ahol állandó a tétlen alkonyat
nincs benne érintés
csak a falat tapogathatom körbe
s te sem jöhetsz
megnyugvás nélküli élet
a jöttmentnek
és csípős dér meg hideg
kúszik szívemhez
kezedben hozott lelked helyett
vacogva vakoskodva járom
kitépett gyökereimmel feltépett utamat
a hidegtől zsugorodó gömbszobámban
hűlő szerelemtől veszített öntudatban
nélkülözve nélküled
