Vágyaink bódító illatában
vágyaink bódító illatában
zene hangjai égetik szívem
fájdalmas bánatom a nincsen
lelkem húrjain kihívón pengetsz
merész szerelmet izzító zenét
kezed lágyan suhan testemen
elbűvölő monoton dallam
halkan csobogó kielégülésben
szívem dörömbölve jajgat
vajon mitől jajong a dallam
mitől tépi markolássza kín
hisz örömkönnyes ódákat zenghetne
szerelmét imádót magasztalhatna
mégis vergődik inkább sajog
egyedül úgysem lehet boldog
távoli álomvilág nyújt ölelésre
kart mi belémfonódik felkavar
hiába a megkövült nappalok
nehezen csordogálnak az éjszakába
álmaink áldott titkos otthonába
sok évtizede élhetnénk már együtt
a csodát magunkba olvaszthatnánk
s múltunk eltéphető fonalát tüzünk
marcangolhatná a ránk feszülő gúzst
vágyaink bódító illatában lüktetne
már lelkünkben kínjaitól fosztott
boldog szív az éjszakai örömök
pillanat-varázsában belédájultan
s a zene hangjai égetik szívem
fájdalmas örömöm a kincsem
lelkem húrjain kitartón pengetsz
testemen lágyan suhanó ujjaiddal
merész szerelmet izzító zenét
