Csöndesen magamban
csöndesen magamban szeretlek
magamban nem mint a kamaszok
már nem kiáltom a világba
szívem határtalan örömét
mert féltelek mások szájától
az irigy megvetésektől
de te legyél csak az én szerelmem
csak bennem élj és nekünk
álmodban szeretlek ahogy te is
arcod éle mint jól ismert vonásaidnak
rajzolata tükröződik szememben
s rejthetnek-e még titkokat
az el sem mondott rejtőzködő álmaid
hisz szeretlek ébredőn vidáman frissen
és szeretlek boldogságtól ittas kábulatban
hisz szeretlek mindig
mikor indulni készülve
már futtában kapott csókoddal
a vágytól kiszáradt számon
és szeretlek mikor tested itthagyott
nyomait ölelem az üresen maradt ágyon
és én csöndesen magamban szeretlek
de annyira hogyha feledni akarnád
akkor kiáltanám a világba
kamaszként átélt
fájdalmas szerelmem