Felragyogó holnapok
szerelmed szemében mindig
másképpen látod a holnapot
látod álmaid nyomán
amint őrző ujjaim fonódnak világod köré
benne csillapult fénnyé sűrűsödő
csókba zárt találkozások
emésztik a lelkek energiáit
a tüdőnkbe szorult levegő
az átküldött sóhajok reménye
viszi a magasztos pillanat oltárára
az eggyé olvadó szerelmeket
s ebben a kalodában mégis édes életed
szabadabban zengenek csókjaink szerelmet
s csak lassan alakuló ívbe hajló tested
hajnalokon csókokkal itatom
hogy az átálmodott reggel vigye a kalodákat
hogy a felragyogó holnapok
csillanjanak igéző szemedben
