Végtelen a csend
végtelen a csend
s fagyos éjszakákon
a házak sarka mögül kibújva
eszelősen sikít a szél
rikoltozva kopogtat a falak mellett
csak az élet kuszaságai merengtetnek
eltűnődöm a jeleneteken
minden új gondolat dobogtatja szívem
közben már rám vetül a Hold is
fénye bevilágítja a kitárult teret
miben te vagy nekem a fény
te vagy az álmom
álmatlan éjjeleken
mikor halkan lebegsz át
egyébként kietlen éjszakáimon
