Kerestem arcod
kerestem arcod a felhők között
nem volt sehol
vártam hogy kilépsz s integetsz majd
a kékség alól
folyton ott vibrált képzelt szemed
szemem előtt
érted nyúltam de körülfogott
egy könnyből szőtt köd
mindig így van
megjelensz eltűnsz akár a hó
csalódottan neved mondom
s elszáll a szó
szalma-hajad ott kócolták
a virgonc szelek
közé akadtak zörögve hulló
falevelek
szivárványból koronát hordtál
száraz avar
csontcsupasz ágak meredtek az égre
s a szél port kavart
éreztem előttem állsz
mert így akartam
menni eléd nem tudtam már
zavartan álltam
nem voltál hazug álmok
kezem ökölbe szorult
jajgatott benne összepréselve
levegő és a kábult kéj
