Mesélj nekem mesélj nekem magadról
mindent álmaidat
meséld el
hogy te már nem vagy idegen ismerlek
s ezek a mozdulatok vezetnek dagadt
erekkel a nyakamon
nevetek rég téged ismerlek
szemed sarkában a bőröd gyűrődéseit
azok a kis barna pöttyök
már nem idegenek
arcod változása
hangulatod zenéje
vígasztal
s csak hallgatlak
közben tűnődöm
megtanultad e mitől félek
hogy a testeden nyílt ajtók
nekem nyílnak-e még
s befér a lélek
s a ki nem beszélt gondolat
vigyázok rád
a varázslatra
eltörni nem engedem
amikor feléd nyújtom
a kezemmel ölellek
a holdvilágos éjszaka leple alatt
és a ragyogó napvilágnál is
mert nem egyszerűen álmodok
és ebben a nagy álmodásban
csendbe törve
gyere velem
s akkor bőröm sem fagy
a tenyeredbe hajtom álomra
forróságod melegít tüzel
elenyészt
örökre a lelkedbe
1009
