Kószáltam - Valerij Brjuszov nyomán
kószáltam - az est meg a zaj és a csönd
lettek az urak a lenti sikátorok árnyai közt
s én láttam a távoli titkos jövendőt
láttam annak furcsa jeleit
és rigmusba gyúrtam a táj puha halmait
gyönyörtündért és a komor arcokat
a rommá lett városokat s a jövők birodalmait
mindent ami sárrá lesz és azt is ami porrá
a toronnyá növekvő hó-házak a kertek virágai
és amit szertefutó gondolatok neked szántak
mormolásomra összerezzenve figyeltek
s a csendben kihaltak a mormogó dallamok
koszorúkkal csak a szüzek és fiatalok jöttek
köztük mindig én voltam az álmodózó
már pirkadat fényjátéka is kísértett
hullámzott sugárnyalába a félhomályba
csobogott de a teremtő most veletek van
én meg továbbállok feledném e föld hantjait
s újból repesek az örömtől mennybe menve
zihálok de csak az álmaim maradtak
a firkálmányok - a jó papír háncsa égett
lengett a pernye zuhant szabadon
erős vagyok sétálgatok gondolatba
ma is teremtek hogy holnap
dermedt lelkemen legyetek...
1009