A boldog világra
talán augusztus végén
de mindig a hervadásnak induló
nyári naplemente idején
izgalmas bíbor vegyül az alkony békéjébe
ez lenne szorongó szívem menedéke
a csillagszikráktól világos esti határtalan ég
ahol álmaim ösvényén maradék életem keresem
közben azon a varázslaton tűnődöm
a rejtélyes tanokban járatlan alaknak
milyen tündérek hozzák az esti mélykék fényeket
mi az ami a végtelen világból kiszakíthat
s azt a darab éjszakai kék eget táguló szemembe veti
hogy átragyogjon az minden kikopott álmon
mulandóból legyen ha van még a mindenség
augusztus végén észrevétlen lopta be magát
a mindent besárgító őszelő
a hajnalok már hűvösen nyúlnak végig
a dúsan termő kertek ölén
és álmukban még magukra öltik
a közeli forró éjszakák emlékét
és bújtatják az idő múlásának reményét
hisz úgyis elszalad az egy röpke perc alatt
de mielőtt végleg maga alá temetne
az elfehéredett gémberedő tél
dermedt reggeleken vidám rigófütty
egyszerre újra viruló életről mesél
s az elvágyódást a csillagszikrázás világossága
kiviruló bujaságra váltja s a kéken fekete éjszakákat
feldíszítik e gyertyák mik megvilágítják az álmaimból
a boldog világra vezető ösvényt
0812