Összedöntött tegnapok
összedönteném a tegnapokat
s a romhalmaz tetejére kiállva
tétovázok kémlelem az eget
a tegnapelőttöket
sárguló fényképeket kapukat
hiába nem rombolok ... így ki sem állok
de már jönnek vissza
az enyém sem volt
elvesztett fiatalkori álmok
változtunk a mindennapok
és az évek nyomták a lelkeinket
elveszett tavaszunk szépíti most holnapunk
a megkerült fényben az alkonyunk virul
új remények álmok vágyak élednek
az összedöntött tegnapok romjaiból
agyagból néhány szalmaszállal gyúrt téglákon
építhetjük a megtalált jövőt
a soha meg nem kopott vágyainkat
díszes faragott kövekre nincs időnk
nekünk elég ehhez az agyag
meg egy kevés szalmaszál
