Nézem képedet
nézem képedet nézem mindig fájón
mosolyod ajkad szögletéből
szívemhez selymesen simuló
gyengéd reménysugarat küld felém
szemhéjam le-lezárul
kicsorduló könnycseppben születő
fájdalom görögve lefut arcomon
mint koppanó zene a padlómon
barna hosszú hajad simogatom
mint a szél gyengéden a képen.
ajkad szemed arcod
ujjaimban érzem
és ilyenkor mindig felkiált a vágy
nekem nem csak a kép kell
a valóság
tested a testemből éled
ajkam keresi az ajkadat
akárha valóság lenne e megsárgult kép
s nem az így csak kínban sajogva fáj
szívemben vágyam oldhatatlan tüze ég
szememből könnyem is kicsordul
s e könnycseppben születő fájdalom
görögve lefut arcomon
mint koppanó zene a padlómon
