Utazás
egyszer eljövök biztosan érted a messzi hegyekből
hózivatarban a fenyvesen tölgyesen át
mondd mire vársz gyere láss olvass a szememből
lázban égek a testem a lelkem is már
készen a lovasszán egy csuda ékszer aranylón
szállj be drágám hisz visz a szél az aranyos ló
hunyj szemet mert fura vad hegyeket érünk
jég és szakadékok otthona meg ne zökken a székünk
lassul a mellettünk elrohanó táj idebújsz
ölelésemmel betakarlak csak ne fázz
hangomon érezheted csak téged akarlak
mikor fordul a szán vele mozdul a szám is
súgja fülembe szeress gyere máris
a fenyveserdő közepén van faház is
éget a csókod ahogy nyakamon fut az ajkad
kerget a vágy a vulkán kitörésre áll s katlanban
a láva megremegek s az ölemmel ölellek
mert ha láng csap a vízbe akkor szoríts
szerelemmel tüzes kelyheddel
lassul a tánc hozzám bújsz takargatlak
hangodon érzem vágyad tüze hogyan lankad
mikor ébred a hold sugarával az álom is mesél
s csak suttog a csend s puha hó ül az ágon
reccsen mikor eléri a mámor….
