dbogar | Dátum: Kedd, 2011-05-03, 5:22 AM | |
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 320
Hírnév: 2
Állapot: Offline
| Bátorít a hold
bátorít a hold szikrázó fénye alatt a félhomály nyári lelkünk éjszakái édesen fűszeres illatokkal a napmelegét tartó vízsugár langyos-meleg kezeddel nyalogatja testem szétpattanó vízcseppek arcomon játszanak s futnak tovább kergetőznek mellem felett a szőrszálakban elakadva mint szakadékba zuhannak ölemre s a testemen fel-felvillanó holdfény a sűrűsödő fekete felhők hagyta szabad réseken kacsintgat a lágyságát vesztett szellő futamok dalolásával a hold fénye rácsillan néha arcomra ahogy a fodrozódó gomolyfelhők mögül lekacsinthat a földre mogorva járással lengi körül az éjszakát a csontig hatoló fájdalommal szurkáló szellő s majd a tavaszi éjben ilyenkor tücskök ciripelése vokálozik a széllel szép muzsika akár Paganini virtuóz játéka andalít a zord késő téli sötétben ábrándozom érzem tarkómon lihegésed ahogy odaálltál ahogy két karod átkarolni próbál mellemen és ölemben én engedem és érzem ahogy melleid lapockáimba fúródnak meztelenek vagyunk s kezed mindkettő játszik kényeztetsz és bár ruhátlanul állsz mégis képzeletemben lejátszom sokszor ezerszer ahogy ruháidat lehántom és megtántorodom a mindent elöntő forróságtól és ilyenkor mindig hátranyúlok kezeimmel felfedezni téged pedig érzem minden porcikámban tested rezdüléseit ahogy bársonyos bőröd körülölel lágy szerelmes hullámzással de hol is vagy kérdem és máris nyúlok a hátam mögé mintha nem érezném tested csak játszanék a holdfényben botorkáló tapogató vándorként kóborló ujjaim élvezik testeddel a táncot és az enyém vagy
|
|
| |