A fahéj kábulata
álmodozásaim fűszerét és édesítőjét
a fahéjat imádom
ilyennek képzelem az érintésed illatát is
és a nyárvégi esték bíbornapját a csókodként
mindegyis milyen színű
már a gondolata is vágyat éget utánad
kimondhatatlan jó érzés
akárcsak a fahéjforgács a fürdővízben
horzsol karcol éget és kínozva akar mégis lágy
az érintése finom selyem naplemente melegétől átivódva
s az emlékképed gyűrtfátyolként terül rám
a vízben
látnod kell
ahogy nyújtózom élvezem
a vízzé lett kezed simogatását
ahogy indaként tekeredik körém
kételyeimet mint hajadat összefogom és hagyom
az élvezet örömét liliomgondolatok párája fedje
a bódulatra édesít ölelésed
a rámfonódó tested minden hegye völgye belémivódik
s hallod
ahogy a bíbornap csendjébe súgom
füledbe szerelmemet
reszketeg szenvedélyemet a kiböjtölt vibrálást
s az alázatom is érezned kell tisztaságodért
vulkáni morajlásokból testünkben csak élvezet születhet
a bujabarna szemérmed habzsolja szám
izgatott nászát örömtáncát nyelvem ülteti beléd
szemed kíváncsisága áttetsző remegő mozdulatlanság
ereim kidagadó lüktetése benned életrekelő hívószó
s ujjaid nyakamból simogatják ki a kéjes sóhajokat
igen akarom mint rabszolgád úgy igázz
finomgyöngy fahéjillatú érintéseddel keményítsd életem
s örömöd cseppjei a könnycseppek
szerelembódult gyémántok suttogjanak vágyakozó szavakat
az édes kis halálba vezető borzongó vonagló álmokat
gyere csak gyere az ölelésbe szorosabban
bódító finom nedübe kelyhed olajába mártom kezem
hogy gyengéden érinthesselek
s ajkaidat érzem hallom amint fuvolaszólamot játszik
szorító combok között törékeny árnyként
szomjam oltom a kulcsolódó kábulatban
a fuvolaszólamaid kis harapásokkal mélyíted
s érzed testem ajkadon beérő örömittas ízeit
fűszerezett aszuként kibuggyanó
tejszín szenvedélyem
mondd ki gondolataid sikolyaid
hogy szavakba öntött álomvágyaid korbácsként tereljenek
kelyhed mámorába
a magambaszívott illatod
a fahéj kábulatába
