Virrad - Valerij Brjuszov nyomán
virrad s rád gondolok
tollam félretéve állok
mosolygok és rád gondolok
a lágy kislányos tekintetedre
a körémfolyó hangodra
nézett e már ilyen őzike-szem
s ezt a hangot is ismerem
egy kis friss patak csobbanása
és hallom szentek földje köröttem
és áldottak a veled volt pillanatok
régről ismert édeskés gyötrelemmel
csodálom vállad kebled szemed ívét
szépségét iszom szememmel
varázslat ez mint hajdanvolt életek
szunnyadó lelkemben újjáélednek
a rég halottnak hit emlékek
a kifakult élet színesedik
s lelked viruló fénye ragyog
szeretlek s ez mennyire mindenható
csodákat titkokat zár magába
félholtan megtiportan alázottan is
hitvallásom így élni mennyire jó
elsuhant évezredek álma valósul
benned ahogy puhán felém lebegsz
földi édent teremtesz s kaput nyitsz
a fellegek szája is tátva ...