Magadra vett bűnhődés mindenféle zavaros gondolat
tépelődés költözött a fejedbe
kétségbeesésedben keresel
félelmeid között magyarázatot
s az élettől kapott keserűség
akarat hullámzik bőröd alatt
mindig vádolod magad talán
feloldozást nem is keresel
homályos fakuló szemed
mások rosszaságáért kapott
fekete levest csak te nyeled
az ész kifogást nem keres
szíved kapaszkodót találhat
millió kérdést és okot vágsz
fejemhez mert gondolataim
időnként ridegek s te meg
hogy leplezd a kiöntött bor
miért lesz mindig savanyú
rémlátomássá lesz álmod ha
keserűséged lesz uralkodó
homályos fénytvesztett szemed
a mások bűneiért neked adott
fekete levest csak te nyeled
az ész kifogást sem keres
de azért szíved támaszra lelhet