Bár lehetnék
bár lehetnék
csak egyszerűen tarka rét
utadon szirmot teríthetnék eléd
hogy bárkivel menjél is
te azon sétálj tovább
s otthagyott lábnyomodat őrizném
a végtelen téren át láthatnád
bár lennék csak
egyszerűen langyos szellő járta hajnal
akkor gyengéden cirógathatnám
arcodat ajkaidat
mosolyt is fakaszthatnék
álmodó szád szögletébe
így üdvözölném mindig az új napot
mi vidám fényjátékkal köszönt
de lehetnék olykor özönvíz is akár
hogy elmossam minden bánatodat
úgy hogy soha ne találj rád
akár csak egy boldog álom
mi az éjszakáidba fészkeli be magát
hogy lágyan öleljen s maradjon veled
simogassa tested minden szegletét
csókoljon addig amíg csak szeretnéd
addig amíg a boldogság könnye
arcodon végig gurul
