Telihold
a telihold kivirult arccal mosolyog
a végtelenből kiáradó varázslat bűvöl
s ilyenkor fénye sugárkoszorúként
belopózik szobámba s mellém fekszik
álmodozás képeivel fonódnak egybe
fétiseim óarany világosságává
óvó tekintetében tükröződünk
járatlan utunkon világként elkísér
vibráló titkunk csendben telepszik ránk
hogy kísérőnk és csillagaink menedéket
leljenek a fák ágain az ágyszagú hajnalok elől
és a boldogság könnyei
fűszálakon megremegő harmatcseppek
búcsúztatják az ezüstbe menő
elszenderedő éjszakai sugárkoszorút
ébresztésként kiönti rám
a nappali magányt
0802
